Meg akartam várni, hogy mi fog kisülni véglegesen a mostani dömpingszerű változtatási javaslatokból, amit a kormány jelenleg még nem tudni, hogy támogat-e, de durva intézkedéseket jelentenek. Pár hónappal ezelőtt hiányoltam a közlekedés területén az előremutató lépéseket, sajnos azt kell mondjam, hogy közel nem ilyenekre gondoltam.

Menjünk sorba, a mai bejegyzés a regisztrációs adó és az azt kikerülők vegzálásával foglalkozik.

Az ötlet ugye az, hogy az a magyar állampolgár, aki nem tudja igazolni, hogy életvitelszerűen nem Magyarországon él, ne használhasson külföldi rendszámú autót hazánk területén. Azon túl, hogy több sebből vérzik a megvalósíthatóság, maga a lépés is azt mutatja, hogy ebben az országban a józan végiggondolással hosszú távra hozott döntések továbbra sem nyertek teret.

Ez a javaslat ugyanis kezelni próbálja a tünetet, aminek kiváltó oka az, hogy a magyar adózási szabályozás olyan mértékű versenyhátrányban van a német és szlovák (hogy csak a legelterjedtebb külföldi rendszámok államait említsem) adózási környezethez képest, hogy megéri áttelepíteni vagy létrehozni egy céget csak abból a célból, hogy a regisztrációs adót, magasabb ÁFA-t meg lehessen takarítani.

Ez a javaslat törvényi erőre emelkedéssel maximum azt fogja elérni, hogy aki eddig, mint magánszemély jelentkezett csak át, mondjuk Szlovákiába, mostantól esetleg Magyarországon honosítani fogja autóját. Ez eddig is a kivétel volt, jelentős részben ezek az autók céges tulajdonban vannak, így nem lehet ezzel a szabályozással őket hazacsábítani (ostorcsattogtatós csábítás, olyan pusztai romantika szagot érzek).

További problémák is vannak:

1. A tervezett változtatás továbbra sem segít azon a problémán, hogy a regisztrációs adó a kommunikált célját nem éri el, ami a nyugaton gazdaságilag nem rentábilis, környezetszennyező autók országhatáron kívül tartása. Az itthoni vevők megtévesztésével ugyanis a magas futásteljesítményű, elhasználódott gépjárművek versenyképessé tehetők az itthon elhasználódott, de kevesebbet futott sorstársaikkal. Ami viszont biztos, hogy az avultatási százalékok irreális, a valóságot nem követő magas értéke az új autókat forgalmazó márkaképviseleteknek tesz szívességet, hiszen a jellemzően jól és ellenőrizhetően karbantartott, pár éves gépjárműveket irreálisan megdrágítja. Ezek a vevők tűntek el a szalonjaikból és nem úgy tűnik, hogy a tendencia változna.

2. A valóságtól teljes mértékben elrugaszkodott, a régebbi emissziós normával rendelkező autókat sújtó regisztrációs adó még az avultatási százalékkal is teljes mértékben irreális összegeket eredményez. Ezzel azoktól a jellemzően kispénzű vagy autóra keveset szánó vásárlóktól zárja el a külföldi piacokat, akik vagy mindenféle emissziós normát nélkülöző gépjárművet tartanak fenn jelenleg – ezzel rombolva a környezetet, a balesetbiztonságról nem is beszélve – vagy nincsen gépjárművük és ezzel nem is járulnak hozzá az államkassza hizlalásához ebből az irányból. A magyar választék pedig siralmas karbantartású, ellenőrizhetetlen előéletű ebben a szegmensben, olyan autók is kínálat részét képezik, melyeknek még a szétbontása sem biztos, hogy nyugaton rentábilis lenne.

Mi is lehetne a megoldás?

Ha tudjuk, mire kellene megoldást találni, a válaszok is könnyebbek:

1. Tartsuk távol a roncsokat

Ezt a regisztrációs adóval elérni nem lehet. A megoldás az lehetne, hogy a behozatalkor az Eurotax értéken történjen az ÁFA fizetés, amikor is a futásteljesítmény bekerülne a tervezett és abban az esetben támogatandó gépjármű előélet-adatbázisba, ha az a jelenlegi bevételekből lenne létrehozva és fenntartva, nem pedig extra díjért adna csak felvilágosítást. További lényeges momentum, hogy az adásvételi szerződés kötelező melléklete kellene, hogy legyen ez a kimutatás.

2. Tartsuk a költségvetési bevételeket

3. A magasabb értékű autókat is itthon helyezzék üzembe

A megoldási javaslatom a két pontra ugyanaz: a regisztrációs adót átalakítani szükséges olyan irányba, hogy egy alacsonyabb bázisösszeget ne egy összegben a forgalomba helyezés előtt, hanem az üzemeltetés során folyamatosan fizettessék meg a tulajdonossal, hasonlóan a jelenlegi lokális gépjárműadóhoz. Így a gépjármű tulajdonosa az általa üzemeltetett gépjárműnek az adóját csak arra az időszak fizetné meg, míg az a tulajdonában van. Ezzel jelentősen szűkülne a külföldi üzemben tartás versenyelőnye is. Eltűnne az az elképesztő állapot is, hogy az állam 800eFt ÁFA-t szed be a regisztrációs adó után a nagy motorú gépjárműveknél. További előnyként jelentkezne, hogy a gépjármű típusonként is különböző – így egész piacot szabályozni képtelen – avulási hányados kieshetne a figyelembe veendő tételek közül. Természetesen a már  itthon forgalomba helyezett gépjárművekre ez adó nem lehetne kivethető, azaz hosszabb idő alatt lehetne teljesen bevezetni. A kieső bevételeket az eddig külföldön forgalomba helyezett gépjárművek utáni ÁFA bevétel kompenzálhatná.

4. Idősebb, de csak megfelelő állapotú gépjárművek beengedése

Ezt egy 10 év feletti gépjárművek esetén alkalmazott szigorított, csak kijelölt (mondjuk minimum megyénként 1) helyeken végezhető vizsga garantálhatná. Ha információim jók, ez jelenleg is így működik és nem csak az idősebb használt importra, tehát nem ezen múlik.

A megoldást itt az jelenthetné, ha az eddig a lökettérfogat szintenként és környezetvédelmi norma szerint megállapított adót a tisztán a kibocsátott károsanyagok mennyisége után (EURO X) – nem pedig kombinálva a lökettérfogattal – számított adóalapot az előbb javasolt szétterítéssel megspékelve alkalmaznák. Ez azzal is járna, hogy a gépjármű értékének csökkenésével egyre jelentősebbé váló éves adómérték megtenné jótékony hatását és tényleg csak a jó állapotú autók maradnának forgalomban oldtimer minősítésükig (30 év), melyekre az adó nem vonatkozna.