Érdekes dolog ez az útépítés és karbantartás itt Magyarországon. Valahogy nem sikerül itt tartós, jó minőségű utakat készíteni, ha valahol mégis összejönne, akkor annak máshol történő megismétlése nem megy. Szűkebb hazámban a 33-as főút Debrecentől Látóképig tartó szakaszára pisis gyerekkoromtól emlékszem, mikor még nyárfa sor meredezett végig az út mellett. Egészen az új évezred közepéig tartó felújításáig egy szüleim által 'kísérleti aszfalt' névvel illetett anyag borította az utat, 20 évig egy pisszenés nem volt rajta. Most, a felújítás után 5 évvel a szétesés előrehaladott jeleit mutatja. A kép nem ezt az utat ábrázolja, az Index.hu-ról van, de - elrettentő - példának jó:
Mikor az enyhe klímájú Németországban járok, mindig elcsodálkozom, hogy vajon ezeket a szabványokat és technológiákat vajon miért felejtettük el átvenni az elmúlt 20 év során, vagy az ottani cégek magyarországi leányai vajon miért nem küldik tréningre oda a munkatársakat? Hogy van az, hogy az az ország olyan, mintha tavaly aszfaltozták volna az utak 90%-át? Vagy ha nem, akkor a foltozás tökéletesen szintben van, a felfestések mindenhol megvannak? Hogy lehet, hogy mindez Franciaországban, Spanyolországban is így van?
Ezeken csak akkor mélázom ám, mikor országúton járok.
A városba beérve az tűnik fel, hogy a pár éve átadott utakon már felvágások, pótlások éktelenkednek, melyeket természetesen nem sikerül úgy kivitelezni, hogy szintben maradjon az útfelület, a pótlás széle nincs szurokkal kiöntve, garantálva ezzel a gyors szétesést az első tél alkalmával. Nem akarom elhallgatni a pozitív fejlődés jeleit, mert például a cívisvárosban a mostani csatornázás nyomait teljes sávok újra szőnyegezésével oldották meg, nagyon helyesen.
A kérdés az, hogy ez egyszeri eset vagy reménykedhetünk abban, hogy gyakorlattá válik? Esetleg kötelezővé?
Ami viszont a kérdéskör kiváltó oka, hogy nálunk a közművek elhanyagolható része fut alagutakban a föld alatt, leginkább csak el van földelve és kész. Nyilvánvalóan nem elvárható, hogy ezután csak alagutakban vezessék ezeket mindenhol, de minimálisan a nagyvárosok kritikus közlekedési főútvonalain meg kellene ezt valósítani.
A másik a vízelvezetés és a padkázás kérdése, itt is lehetne mintákat átvenni onnan, ahol ezt láthatóan profibban csinálják. Elméletileg ugyan a globális felmelegedéssel a vízelvezetés problémakörét magunk mögött fogjuk hagyni, mert nem lesz mit, de addig is az ideihez hasonlóan csapadékos évekre megoldást kínálna, ha a városban nem állna az utakon a víz egy nagyobb eső után. Arról nem is beszélve, hogy az ínséges időkben az utakról összegyűjtött csapadékvíz szolgálhatná a túlélésünket. A kultúrált padkázás a sárfelhordás és az aszfalt szélének letöredezése, megsüllyedése ellen is védene, azaz tartósabbá tenné azt. Erre is mutatok egy képet, búcsúzóul mára:
