A kormány mai 'csomagja' nagy csalódás minden, a közlekedéssel az A-ból B-be eljutásnál többet foglalkozó, az iránt érdeklődő ember számára. Nem szoktam politikai ügyekben bejegyzést írni, a mai kivétel.
A nagy bejelentésbe semmilyen olyan intézkedés, de még annak ígérete sem fért bele, ami ennek a sok tízezer ember megélhetését biztosító és több millió ember mindennapjait érintő területen változást hozna.
Kérdezhetitek, 'deháthiszen' a használat-arányos útdíj az smafu?
Nos, ez a téma nem új, hanem ebben a programban is megemlített elem, erről az is tanúskodik, hogy ezzel a témával már én is foglalkoztam 2010. októberben. Akkor elmondtam a véleményem magáról a használat-arányos rendszerről, viszont a bejelentés kicsit más megvilágításba helyezi a témát. Az akkori információk szerint ugyanis a kommunikáció fő csapásiránya az volt, hogy a többletbevétel az alsóbb rendű utak rendbetételére teremtett volna forrást, azonban ebben a csomagban említve ez a bevétel is betagozódik a hiányt csökkentő tételek közé a mindent elnyelő költségvetési kútban.
A másik problémám a Széll Kálmán tervvel kapcsolatban van, mivel a tragikus állapotban lévő alsóbbrendű utak szanálása kimaradt. Véleményem szerint biztosan bele lehetne venni a tervekbe a mellékutakat, még ha a főútvonalak műszaki tartalma miatt azokat nem lehetne közmunkásokkal rendbe tenni, bár sok rész feladatot biztosan meg tudnának ezekben az esetekben is velük oldani.
Amiket viszont tételesen hiányolok a tervekből:
- Hogyan fogunk ebben az országban európai színvonalú közlekedési infrastruktúrát fenntartani?
- Hogyan fog ez az ország jelentősen előrelépni a modern, fenntartható individuális közlekedés irányába és az állam hogyan kívánja ezt támogatni?
- Hogyan fogjuk a jelenleg évente majd félévvel öregebbé váló magyarországi gépjárműállomány átlagéletkorát évekkel fiatalabbá tenni, jelentősen növelve a modern aktív és passzív biztonsági eszközökkel ellátott autók számát, csökkentve ezzel a balesetek számát és azok súlyosságát is?
- Mikor rendezzük végre azt a nonszensz helyzetet, hogy a gépjármű fenntartók az állam legjobb finanszírozói között vannak, de az állam ellenségként tekint rájuk?
Példaként említeném többek között a több gépjármű birtoklásának büntetését (második autó megy A0-ba), az új vagy behozott autók forgalomba helyezésének akadályozását (regadó), a környezetszennyezési értékek teljes ignorálását a fenntartás során, a gépjárműcsere és névre vevés kiszipolyozását (átírási illeték, törzskönyv és forgalmi díja, ügyintézés menete). A lista közel sem teljes.
Ezen helyzetek rendezése valódi forradalmat hozhatna a közlekedésben. Jó irányban.